IBS kimutatása | IBS tünetei

IBS kimutatása | IBS tünetei 1

Az irritábilis bél szindróma (IBS) a bélműködés, és ezen belül a természetes bélmozgás funkcionális zavara. Pontos kiváltó oka egyelőre ismeretlen, nem hozható közvetlen kapcsolatba genetikai hibával, fertőzéssel, sérüléssel, szervi elváltozással vagy bármilyen ismert betegséggel. Kimutatását nehezíti, hogy az IBS tünetei meglehetősen általánosak, ezért a diagnózishoz több vizsgálat elvégzésére van szükség.


Minden ötödik ember élete során megtapasztalja az IBS tüneteit. Az irritábilis bél szindróma (IBS, irritable bowel syndroma) funkcionális zavar, kialakulásának hétterében nem mutatható ki konkrét fizikai elváltozás, fertőzés, genetikai probléma vagy bármilyen más megbetegedés, megjelenésével ugyanakkor összefüggésbe hozható a nem megfelelő táplálkozás, a stressz és a bélflóra egyensúlyának felbomlása. Bár komolyabb károsodást rendszerint nem okoz, a panaszok azonban megkeseríthetik a beteg mindennapjait. Van, akinél csak néhány alkalommal, és rövid ideig jelenik meg, másokat azonban egy életen át elkísér.

Az IBS tünetei

Felismerését nehezíti, hogy az IBS tünetei meglehetősen általánosak, könnyen összetéveszthetőek más emésztőrendszeri zavar, megbetegedés jeleivel. Nagyon fontos, hogy az irritábilis bél szindróma nem képzelhető el krónikus vagy akkut alhasi fájdalom nélkül, valamint szinte minden esetben puffadás is jelentkezik. Ezek mellett az IBS tünetei lehetnek a bél- és gyomorgörcsök, a hányinger (hányás nélkül is), szorongás, állandó –még üres gyomor esetén is– telítettségérzet, légszomj, valamint ürítési zavarok. Néhányan székrekedésben, szorulásban szenvednek, ilyenkor a széklet állaga a szokottnál keményebb, az ürítés ritka vagy csak részleges, és erős görcsökkel párosul. A székleten sokszor jelenik meg nyálka, az a folyékony anyag, mely az emésztőrendszer belső hámját óvja. Legalább ilyen arányban fordul elő az IBS tünetei között a gyakori hasmenéses ürítés, míg a hasmenés és a szorulás váltakozása kifejezetten az IBS-re utal. Amennyiben elhanyagoljuk, az irritábilis bél szindróma tünetei idővel súlyosbodhatnak: a széklet véressé válik, a görcsök állandósulhatnak, emésztőrendszeri gyulladás alakulhat ki.

Vizsgáltassuk ki magunkat

Ha az IBS tünetei hosszabb ideig, vagy visszatérően jelentkeznek, mindenképp forduljunk orvoshoz. Ilyenkor érdemes alaposabban kivizsgáltatnunk magunkat, hogy kizárhassuk más, súlyosabb betegségek jelenlétét.

  • Ultrahangos vizsgálat: az első vizsgálatok egyike, melyet alhasi fájdalmak során végeznek. Segítségével felderíthető a belső szervek károsodása, ellenőrizhető megfelelő elhelyezkedésük és méretük, valamint kimutatja az esetleges epe- és vesekövek jelenlétét. A szervi elváltozás kimutatásával kisebb az esélye az IBS meglétének.
  • Vérvizsgálat: emésztőrendszeri panaszok esetén mindenképpen szükséges a teljes vérkép elkészítése, különös figyelmet fordítva a gyulladást jelző paraméterekre –westegreen, CRP, bilirubin, stb.–, valamint a vércukor szintet, a máj- és vesefunkciót érintő értékekre.
  • Székletvizsgálat: főként azért van rá szükség, hogy kizárhassuk a különféle élősködők és petéik jelenlétét, amelyek sok esetben az IBS-hez hasonló tüneteket produkálnak, valamint az okkult –szabad szemmel nem észlelhető– vér jelenlétét. Amennyiben a székletben vér található, mindenképpen javasolt a kolonoszkópiás –vastagbéltükrözés– vizsgálat, valamint némely esetben epesav –steatorrhoea– ürítés vizsgálatra is szükség lehet.
  • Pajzsmirigyvizsgálat: a pajzsmirigy megfelelő működését felderítő vizsgálat.
  • Ételallergia-vizsgálat: bizonyos ételintoleranciák/allergiák kiszűrésére alkalmas. A leggyakrabban használt a Vega teszt–, amely sok esetben az IBS-hez hasonló tüneteket produkál. Amennyiben valamilyen allergiától szenvedünk, az irritáló étel elhagyásával panaszaink is megszűnnek.
  • Endoszkópos vizsgálat: általában az 50 év feletti korosztálynak ajánlott rutinszerűen, ám olyan fiatalok esetében is érdemes elvégezni, akiknek családjában már előfordult vastagbél, vagy végbél daganat.
  • Tranzitidő-vizsgálat: többféle változata létezik, kellemetlen hatása nincs. A leggyakrabban alkalmazott módszer, hogy a beteg lenyel egy sugárfogó mikrokapszulát –marker–, majd meghatározott idő elteltével az orvos natív röntgenfelvételen ellenőrzi a visszamaradt markereket és helyzetüket.
  • Kontrasztanyagos röntgenvizsgálat: az IBS gyanúja esetén a betegnek bárium-szulfátot adnak, amit éhgyomorra kell bevinni a szervezetbe. Ennek segítségével vizsgálható a gyomor állapota.

Az eszközös vizsgálatok mellett az orvos az IBS tüneteinek ismeretében tapintásos, fizikai felmérést is végezhet. Ennek során az IBS-hez hasonló tüneteket produkáló elváltozások, például a sérv és a májmegnagyobbodás ellenőrzésére nyílik lehetőség. Mivel az irritábilis bél szindrómát a stressz, a szorongás és más lelki zavarok is kiválthatják, a kivizsgáláskor ezeket a lehetőségeket is figyelembe veszik.

Mit mondanak a tudósok?

Az IBS tüneteinek felismerésében a nemzetközi Rome III kritériumrendszer ad támpontokat. Ennek megfelelően, akkor beszélhetünk irritábilis bél szindrómáról, ha a diagnózist megelőző három hónapon belül legalább havonta három alkalommal fordult elő hasi fájdalom vagy diszkomfort érzés, és a panaszok minimum fél éve fennállnak, valamint a következő állításokból kettő (vagy több) igaz:

  • A székelést követően a tünetek enyhülnek
  • A panaszok első jelentkezése összefügg a székletürítés gyakoriságának változásával
  • A panaszok első jelentkezése összefügg a széklet minőségének változásával

Tudtad?

Az IBS az egyik leggyakoribb emésztőrendszeri tünetegyüttes, amely kétszer gyakrabban fordul elő a nőknél, mint a férfiaknál.

Facebook
Pinterest
Twitter
LinkedIn
Email