A csontritkulás a csontváz felszívódó, leépítő betegsége. Jellemzője a csonttömeg kisebb-nagyobb csökkenése, valamint a csontszövetek kopása, elhasználódása. Teljességgel megszüntetni szinte lehetetlen, ezért nagyon fontos a megelőzés, illetve a betegség karbantartása.
Nem valamilyen mikroorganizmus okozza, a csontritkulás mégis világméretű „járvány”: az ötven év feletti nők között valamilyen mértékben szinte mindenkinél kimutatható. Megfelelő életmóddal ugyanakkor a csontritkulás kockázata csökkenthető, kialakulása késleltethető, ahogyan a vele járó kellemetlen, és sokszor igen veszélyes tüneteket is mérsékelhetjük.
A csontok életciklusáról dióhéjban
A csont folyamatosan változik, és megújul, „próbál” alkalmazkodni a különböző élethelyzetekben betöltendő szerepéhez. Néhány része új sejtekkel erősíti meg azokat a részeket, melyeknek erre szükségük van, míg más helyen leépül. A meszesedési és felszívódási folyamatok párhuzamosan történnek egyazon csonton a következő sorrendben:
- Magzati fázis: átmenet a szálas és a lemezes állapot között.
- Gyermekkori csontaktivitás végső fázisa: az eróziós és a lemezes építés folyamatok aktiválódnak, már megkülönböztethetjük a belső, meszesedési folyamatokat, eközben egyre nő a velőcsatorna mérete.
- Felnőttkor: a periférikus építkező aktivitás a csont külső felületét vastagabbá és tömörebbé teszi, a velőcsatorna még tágasabbá válik.
- Időskori fázis: a csont egyre jobban szétterjedő eróziós folyamatai „aláássák” a csontok tömörségét és ellenállását. A csont egy idő után porózussá, könnyűvé és törékennyé válik.
A csontritkulás tünetei és veszélyei
Nem véletlenül hívják néma járványnak, a csontritkulás ugyanis sokáig nem jár tünetekkel. Ráadásul, a betegséggel járó panaszok meglehetősen általánosak, akár más problémákat is jelezhetnek. A csontritkulásra utalhat:
- Folyamatos hátfájás
- Magasság csökkenése
- Hajlott, szinte púpos testtartás
- Gyakori csonttörések
A bizonyítottan a csontritkulás számlájára írható csonttörések leggyakrabban a gerincen, a kézen/karon, a medencecsontnál, ritkábban a nyaki részen fordulnak elő. Sok esetben egy-egy törés akár végzetesnek is bizonyulhat, mivel ereket, belső szerveket sérthet, valamint idős betegek esetében, a felépülés olyan lassú, hogy közben számos, a folyamatos fekvés következtében kialakuló – felfekvési sebek, tüdőgyulladás, emésztési, és anyagcserezavarok, stb. – életveszélyes komplikációk léphetnek fel.
Csontritkulás és a hajlamosító tényezők
A csontritkulás mértéke és súlyossága számos tényezőtől függhet. Ezek egy részét magunk is befolyásolhatjuk, késleltetve ezzel a csontritkulás kialakulását, valamint csökkentve a betegség súlyosságát.
- Örökletesség: a csonttömeg, azaz a csontok ásványi sűrűsége a 20-30 éves kor között éri el a maximális értékét. Amennyiben a csonttömeg fiatalon sem megfelelő, ennek elsősorban örökletes okai lehetnek. Szintén hozzájárulhatnak a fiatalkori elégtelen csontsűrűséghez, és ezen keresztül a csontritkuláshoz, a környezeti ártalmak.
- Női nem: a nőknél szinte minden estben a változó korban jelentkezik, mivel az ásványi anyagok felszívódása és a csontépítés között egyensúlytalanság jön létre. Ezt a folyamatot főként az lecsökkent ösztrogénszint okozza. Fontos megjegyeznünk, hogy nem mindegy, milyen minőségű a csontállomány a menopauza előtt. Minél magasabb a korábban elért csonttömeg, annál enyhébbek lesznek a csontritkulás tünetei. Szintén gyorsíthatja a csontritkulás megjelenését a korai, vagy orvosilag előidézett – pl. a méh eltávolítása – menopauza. A betegség a férfiaknál is jelentkezhet, azonban esetükben a csontvesztés csak 60 éves kor után kezdődik, lefolyása pedig lényegesen lassabb, így tüneteket is sokkal ritkábban okoz.
- Kóros soványság/anorexia: a zsírszövetek jelenléte miatt, hatékonyabb az ösztrogéntermelés, ami pozitívan befolyásolja a csontok egészségét. A túlzott soványság, illetve az anorexia ezzel éppen ellentétes hatású, ezért növeli a csontritkulás kockázatát.
- Helytelen táplálkozás: a kalciumban szegény étrend gyorsítja a csontritkulás megjelenését. Fontos a csontanyagcseréhez szükséges K-vitamin és a kalcium felszívódásához elengedhetetlen D-vitamin bevitelének megfelelő szinten tartása.
- Gyógyszerek, alkohol, mozgás: az idő előtti csontritkulás a gyógyszeres kezelések, a rendszeres alkoholfogyasztás és dohányzás következménye is lehet, mivel ezek nagy mennyiségű, csontépítő vitamint vonnak ki a szervezetből. Szintén növeli a csontritkulás veszélyét az ülő, mozgásszegény életmód, illetve a cukorbetegség, a vesebántalmak, valamint a pajzsmirigy-túlműködés is.
Mérsékeljük a károkat
A csontritkulás az életciklus velejárója, ám nem mindegy, hogy milyen mértékben jelentkezik. Ha megállítani nem is tudjuk, lelassíthatjuk, illetve enyhíthetjük a tünetei. Ennek kulcsa az egészséges életmód, a helyes táplálkozás és a mindennapos mozgás. Lényeges, hogy 20-30 éves kor között erősítsük a megfelelő tápanyagokkal csontjainkat, hiszen ebből „gazdálkodunk” majd idősebb éveinkben. Minél erősebbek a csontjaink, annál kevésbé érezzük majd a csontritkulás következményeit. De idősebb korban sem kell elkeserednünk, hiszen számtalan termék áll rendelkezésünkre, hogy pótolni tudjuk a hiányzó ásványi anyagokat, elsősorban a kalciumot, valamint a K- és a D-vitamint.
Tudtad?
Csontritkulás, illetve kisebb csontsűrűség esetén a megelőzés érdekében napi 1000-1500 mg kalcium bevitele javasolt, méghozzá lehetőleg az esti órákban. Figyelni kell a túladagolásra, a kalcium ugyanis fokozhatja a vesekő kialakulásának valószínűségét.
Hivatkozások:
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmedhealth/PMHT0024680/
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK45513/
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26163201
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK279073/
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmedhealth/PMH0072714/
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21872800
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2621390/