A lupus, azaz a bőrfarkas, az egyik legmakacsabb, egyelőre gyógyíthatatlan autoimmun betegség. Ezen változtathat a probiotikumok alkalmazása, kutatások szerint ugyanis a probiotikus baktériumok segítségével a lupus kezelése, illetve teljes gyógyítása, minden eddiginél sikeresebb lehet.
Amikor az immunrendszer tévedésből a szervezet szövetei, belső szervei ellen fordul, kialakulnak a gyulladással járó autóimmun betegségek. Ha a gyulladás több szervet érint, szisztémás autoimmun betegségről beszélhetünk. Ilyen rendellenesség az elsősorban a bőrön megjelenő lupus (bőrfarkas), amely az ízületeket, a szívet, a vesét és a központi idegrendszert is megtámadhatja.
Kik vannak veszélyben?
Elsősorban a termékeny korú nőket érinti a lupus, a betegek mintegy 90 százaléka közülük kerül ki. Rendkívül veszélyes betegség, ha nem kezelik megfelelően, a helytelen immunválasz és a krónikus gyulladások akár az életet is veszélyeztethetik.
Mik a lupus tünetei?
Egyik legjellemzőbb – látható – tünete az orcán kialakuló, pillangóra emlékeztető alakú, krónikus bőrpír, a napsütés hatására megjelenő makacs pattanások, illetve a száj nyálkahártyájának fekélyesedése. Szintén a lupus következményei lehetnek az ízületi gyulladások és a belső szervek nehezen múló gyulladásai. Mint a legtöbb autoimmun betegségre, a lupusra is igaz, hogy – főleg a kezdődő – tünetei meglehetősen általánosak, így könnyen összetéveszthetők betegségekkel.
Mégis, ha az alábbi panaszokat tapasztaljuk, érdemes gondolni a lupus jelenlétére:
- gyengeség,
- fáradékonyság,
- rossz közérzet,
- depresszió,
- fogyás,
- ízületi fájdalmak,
- ízületi duzzanat,
- krónikus bőrpír az arcon,
- pattanások,
- száj nyálkahártyájának kisebesedése,
- mellhártya-gyulladás,
- hashártya-gyulladás,
- szívgyulladás.
Mi köze mindehhez a bélflórának?
A lupus közvetlen kiváltó oka egyelőre nem ismert, a legújabb kutatások azonban kapcsolatot találtak a szisztémás lupus és a bélflóra egyensúlyának felbomlása között. A spanyol Consejo Superior de Investigaciones Científicas (Nemzeti Kutatási Tanács – CSIC) kutatóinak, az mBIO szaklapban megjelent tanulmányából kiderül, hogy az autoimmun betegségben szenvedők bélflórájában a két legnagyobb baktériumtörzs, a több fajt magában foglaló Firmicutes és a Bacteroidetes egészséges aránya felbomlik. Ugyanakkor, a bélflóra egyéb jellemzőiben, illetve sokszínűségében nem volt különbség az autoimmun betegek és az egészségesek között. Mindez arra enged következtetni, hogy a bélflóra egyensúlyának zavara, illetve egyes bélbaktériumok számának csökkenése vagy megemelkedése kiválthat helytelen immunválaszt és ezáltal autoimmun betegségeket, köztük lupust okozhat. Mivel a bélflóra összetétele a táplálkozási szokások megváltoztatásával könnyen alakítható, ezért a spanyol kutatók abban bíznak, hogy ezzel a módszerrel a lupus kezelése hatékonyabbá tehető, sőt, akár a teljes gyógyulás sem lehetetlen.
Így segíthetnek a probiotikumok
Ahhoz, hogy az elsősorban baktériumokból álló bélflóra egyensúlya állandó legyen, vagy helyreálljon, a probiotikus baktériumok (probiotikumok) megfelelő arányára van szükség. Amikor ez nincs meg, azaz többségbe kerülnek a kóros mikroorganizmusok a vastagbélben, a bélflóra egyensúlya felborul, ami az autoimmun betegségek, így a lupus kockázatát is növelheti. Ezt előzhetjük meg a helyes életmóddal (mindennapos mozgás, egészséges táplálkozás), illetve a probiotikumok célzott bevitelével. Utóbbi az erjesztett tejtermékek, az erjesztett szója, a kovászos uborka és a savanyú káposzta fogyasztásával részben megoldható, azonban, ha biztosra akarunk menni, a minőségi, probiotikum étrend-kiegészítők segítségét vegyük igénybe. Ezek ugyanis a megfelelő mennyiségben és összetételben tartalmaznak probiotikus baktériumtörzseket, ezért a lupus kezelése során, kiegészítő terápiaként, jó hasznukat vehetjük.
Ne feledkezzünk meg a prebiotikumokról sem, ezek a rostok ugyanis elengedhetetlenek a probiotikus baktériumok szaporodásához. Éppen ezért, a legegyszerűbb, ha a pro- és prebiotikumok pótlására egyaránt alkalmas szinbiotikumok mellett döntünk.
Források: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4196225pro