A világszerte több tízmillió embert – elsősorban nőket – érintő inkontinencia közvetlen okai a húgyhólyag-, illetve a kismedence izmainak gyengesége és ebből adódó elernyedése. A vizeletvesztés leggyakrabban valamilyen szervi elváltozás, túlsúly vagy húgyúti fertőzés miatt jelentkezik.
Mivel az emésztőrendszer a gravitáció miatt, valamint a szervezet működéséből adódóan lefelé, a kismedence tájékára gyakorol erőhatást, a bármilyen okból kórosan ernyedt, vagy túl merev húgyúti rendszer nem tudja – vagy csak részlegesen képes – visszatartani a vizeletet, azaz kialakul az inkontinencia.
Veszélyes fertőzések
A gyakran előforduló húgyúti fertőzés esetén, a hólyag a folyamatos irritáció miatt csak részben, vagy egyáltalán nem képes megtartani a felgyülemlő folyadékot. Amikor a betegség krónikussá válik, a káros mikroorganizmusok ellepik a hólyagot, és valóságos kolóniákat hozhatnak létre. Idővel elkezdődik a plakkosodás – fehérje eredetű tömbből álló filmszerű organikus anyag, szaporodását elősegíti a cukor fogyasztása –, amely védelmet nyújt a kórokozók számára az antibiotikumokkal szemben.
Inkontinencia okai és típusai
Az inkontinencia okai és tünetei sokfélék lehetnek. Stressz inkontinencia általában valamilyen fizikai terhelés – tüsszentés, nevetés, köhögés, ugrálás – eredménye, nem előzi meg vizelési inger vagy a hólyag összehúzódása. Különösen gyakori terhesség vagy túlsúlyosság esetén, hiszen a szülés, illetve a plusz kilók hatására a medencefenék izmai megnyúlhatnak. Ez az oka annak, hogy nem képesek ellensúlyozni a hasban kialakuló hirtelen nyomásváltozást, és megtörténik az akaratlan vizeletvesztés.
A parancsoló vizelési ingerhez kapcsolódó késztetéses inkontinencia leggyakrabban a hólyagizomzat túlműködésekor (hiperaktív hólyag) fordul elő. Amennyiben a vizeletvesztés az izomzat összehúzódásának az eredménye, a kiváltó ok általában az idegrendszer betegsége vagy a hólyag idegeinek, izmainak károsodása. Az izomzat összehúzódásától független vizeletvesztésért a hólyagban kialakuló gyulladás, kő, illetve rákos daganat tehető felelőssé. Szintén előfordulhat akaratlan vizeletvesztés a Parkinson-kór, a Sclerosis Multiplex, a cukorbetegség, valamint a szélütés következményeként.
A hólyag izomzatának gyengülése, illetve a vizelet áramlásának akadályozottsága (például daganat vagy a prosztata megnagyobbodása miatt) túlfolyásos inkontinenciához, míg a gerincvelői idegpálya hibás működése reflex inkontinenciához vezethet. Utóbbi azt jelenti, hogy a beteg nem érzékeli, vagy nem tudja szabályozni a vizelési ingert. A nem fizikai hátterű inkontinencia hormonális változásra utalhat: A legjellemzőbb a menopauza, amikor a csökkenő hormonszint miatt a hólyag tartóképessége jelentősen csökkenhet. Gyakori az időskorban jelentkező inkontinencia, mely a szervi elváltozások mellett a demenciával hozható összefüggésbe.
Meddig tart?
Amennyiben a kiváltó ok a székrekedés, húgyúti fertőzés, gyógyszerallergia vagy élelmiszerintolerancia, az inkontinencia gyógyszeres kezelés hatására jellemzően rövid időn belül megszűnik. Hosszabb ideig jelentkeznek a panaszok komolyabb szervi elváltozások, terhesség, illetve keringési betegségek és Alzheimer-kór esetén. A kiváltó okok súlyosságának függvényében előfordulhat, hogy az inkontinencia már visszafordíthatatlan vagy csak részben szüntethető meg.
Nem csak a nőket érinti
Bár a köztudatban az inkontinencia főleg a nők betegségként szerepel, a legtöbb kiváltó ok független a beteg nemétől. A legfontosabb ne szégyenkezzünk a tünetek miatt: Azonnal forduljunk szakorvoshoz, hiszen az esetek jelentős részében a kiváltó okok feltárásával és kezelésével az inkontinencia kellemetlen tünetei is enyhíthetők.