A népgyógyászat évszázadok óta ismeri a medvehagyma jótékony hatásait, amelyek rohanó világunkban különösen felértékelődtek. Hiszen a medvehagyma pontosan azt „tudja”, amire a legtöbbünknek igazán szüksége van: helyrerakja az emésztésünket, megvéd a kórokozóktól, szebbé teszi a bőrünket és jót tesz a szívünknek, miközben a konyhában is jó hasznát vehetjük.
A medvehagyma –Allium orsinum–, ahogy botanikai elnevezése is utal rá, valójában „medve fokhagyma”, és illata is erre a növényre emlékeztet. Ez az elnevezés valószínűleg onnan ered, hogy a téli álomból felébredt medvék, a megfigyelések szerint, nagy mennyiségben fogyasztják. Többek között, a medvehagyma is hozzájárul ahhoz, hogy gyorsan új erőre kapjanak, hiszen javítja az anyagcserét, és segít helyreállítani a normális életfunkciókat, amelyeket a hosszú, téli nyugalmi állapot lelassított. A medvehagyma gyógyászati és élvezeti felhasználása korántsem új keletű, hiszen már a kelták, illetve a germánok is alkalmazták: úgy tartották, megtisztítja és erősíti a szervezetet, valamint feltölt energiával. A középkorban a medvehagyma a fehér mágia egyik gyakran használt alapanyaga volt, főként a várandós nők, és a kisgyermekek egészségvédő szereként tartották számon.
Hol keressük?
Erdős területeken általában nagyobb mennyiségben található medvehagyma, ami a természetes aljnövényzet része. Kedveli a hűvös és árnyas területeket, akár a 20-50 cm magasságot is elérheti. Virágai fehérek és csillag alakúak, levelei szélesek, lándzsára emlékeztetnek. A medvehagyma általában április és május körül virágzik, ám a klímától, és a talajtól – leginkább a meszes táptalajt kedveli – függően, ez az időszak akár hónapokkal is eltolódhat. Előnyben részesíti a nedves területeket, ezért főként folyók, patakok, tavak mellett terem meg vadon. A medvehagyma minden része felhasználható, akár külsőleg, akár belsőleg. Gumós növény, ezért gyökerei nem szerteágazóak, azaz ha az egész növényt eltávolítjuk, egyúttal gátoljuk a telephelyek terjedését, illetve megmaradását is. Ez az oka annak, hogy a medvehagyma több országban védett, ahol szabadon szedhető, ott is felhívják a figyelmet arra, hogy a gyökerét ne húzzák ki a földből, illetve szaporodása érdekében, néhány levelet hagyjanak a tövén. Levelei és virágai nemcsak finomak, de a belőlük készült főzet, lemosók, krémek és olajok a bőrünket is megszépítik. A medvehagyma nagyszerű C-vitamin-forrás, ezen kívül nagy mennyiségben tartalmaz ásványi sókat, a fokhagyma legfontosabb összetevőjének számító alliin (ebből képződik a gyógyhatású allicin) és más antimikrobiális hatóanyagokat, valamint antioxidáns összetevőket, köztük flavonoidokat. Szintén számottevő a növény A- és B3-vitamin-tartalma.
Erdei csodaszer
Ha egészségvédő tulajdonságait vesszük alapul, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a medvehagyma szinte csodaszernek számít. Lássuk, milyen hatásai vannak ennek a különleges gyógynövénynek.
- Erős antibiotikumként funkcionál.
- Kiváló gombaölő hatással bír.
- Mellékhatások nélkül csökkenti a vérben az LDL koleszterin szintjét, és növeli a jótékony, HDL koleszterin mennyiségét.
- Csökkenti a vérnyomást.
- Vértisztító funkciója segítségével leoldja az érfalon kialakuló plakkokat, ezzel csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.
- Levelei magas klorofill tartalmuknak köszönhetően elősegítik a vértisztítást.
- Hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet megszabaduljon a bélparazitáktól.
- Hatékony béltisztító, javítja az anyagcserét.
- Segít csökkenteni a gombák okozta mérgezéseket.
- Antioxidánsai, valamint magas vitamin- és ásványianyag-tartalma erősítik az immunrendszert.
- Jók használható a légúti megbetegedések megelőzésére és kezelésére, a makacs hurut oldására, valamint az asztma tüneteinek enyhítésére.
- Fertőtlenítő hatása révén óvja szervezetünket a baktériumoktól, és az egyéb kórokozóktól.
- A medvehagyma erős vízhajtó, segít megszabadulni a szervezetben felgyülemlett felesleges folyadékoktól, csökkenti a magas vérnyomást, szabályozza a szívverést, valamint mérsékli a narancsbőrt. Serkenti a vesék helyes működését, tisztítja és fertőtleníti a húgyutakat.
- Főzete csökkenti a lázat.
- Enyhíti a hasmenést.
- Fogyasztása csökkentheti az emésztési panaszokat.
- Szélhajtó, mérsékli a puffadást.
- Hormonhatású vitaminjai révén redukálhatja a klimax okozta kellemetlen tüneteket.
- Főzete, illetve a friss levelei nyugtatják és tisztítják az irritált, vagy fertőzött bőrt, ezért rovarcsípések, bőrallergiák, akne, stb. esetén igen nagy hasznunkra lehet. Ritkán, de előfordulhat, hogy irritációt okoz, ebben az esetben ne használjuk tovább.
- Kivonatának rendszeres használata megállíthatja a bőrproblémák okozta hajhullást.
- Antioxidáns, méregtelenítő és vértisztító hatása csökkentheti a daganatos megbetegedések kialakulásának lehetőségét, erősíti a májfunkciókat, segít megelőzni és orvosolni bizonyos akut, vagy krónikus betegségek előfordulását.
A medvehagyma családjába számtalan vadon növő fajta található meg, mint például az Allium canadense, melynek levelei laposabbak és keményebbek, ujjaink között morzsolva inkább hagymára emlékeztető illatot érezhetünk, de a növény felhasználása a medvehagymáéhoz hasonló. Azonban megtévesztésig hasonlít rá a gyöngyvirág -Convallaria majalis- is, amely ugyanazokat a termőhelyeket kedveli, mint a medvehagyma. Fogyasztása hányást, hasmenést okozhat, ám nagyobb mennyiségű bevitele akár halálhoz is vezethet. A legegyszerűbben úgy különböztethetjük meg őket, hogy megdörzsöljük a levelüket: a medvehagyma ennek hatására erős fokhagymaillatot áraszt, míg a gyöngyvirágnál ez nem fordul elő.
Figyelem! A medvehagyma egyes flavonoidjai gátolják a véralvadást (a vérlemezkék aggregációját), ezáltal felerősíti a vérzéseket. Ezért nem fogyaszthatják azok, akik véralvadásgátlót szednek.
Tudtad?
Ha feldolgozzuk, elveszti fokhagymához hasonló illatát, így a medvehagymát társaságban is nyugodtan kínálhatjuk
Hivatkozások:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11989540
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11728237
http://eol.org/pages/1085089/hierarchy_entries/57197154/overview
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4352197/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/labs/articles/8821433/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3599000/