A kelleténél kevesebb figyelmet kap a csontritkulás megelőzésében, illetve kezelésében a K-vitamin. Pedig nem csupán enyhíti az oszteoporózis tüneteit, hanem egyúttal megakadályozza a kalcium lerakódását az érfalakon, így segít elkerülni az érszűkület kialakulását.
Csonttömegünk egész életünk folyamán változik. Születésünktől kezdve nagyjából harminc éves korunkig folyamatosan növekszik, majd lassan veszíteni kezd tömegéből. A csontritkulást valószínűleg azért kötik a változókorhoz, mert ilyenkor csökken a női szervezetben az ösztrogén termelése, emiatt pedig törékenyebbé válnak a csontok. Nem ilyen mértékben, de a férfiaknál is megfigyelhető a folyamat, amit a helytelen életmód, a dohányzás, valamint a túlzott alkohol vagy drogfogyasztás jelentősen felgyorsíthat. Ráadásul a cukorbetegek, a pajzsmirigy-túlműködésben vagy vesebetegségekben szenvedők még inkább veszélyeztetettek. A csontritkulás tünetei rendkívül kellemetlenek, sőt fájdalmasak lehetnek: jelentkezhet hátfájás és csigolyakopás, ennél is nagyobb veszélyforrás azonban, hogy a csontok fokozatosan elveszítik szilárdságukat. Akár a legkisebb traumára eltörhetnek, különösen gyakori a testsúly jelentős részét viselő combcsont sérülése.
Óvakodjunk a kalcium túladagolásától
A csontritkulás megelőzése érdekében az egyébként javasolt napi 1 gramm kalcium helyett 1,5 gramm bevitele javasolt. Fontos tehát az adagolás, azonban legalább ennyire lényeges, hogy a csontoknak szánt kalcium eljusson rendeltetési helyére. Túlfogyasztás esetén, főleg, ha nem természetes formájában vesszük magunkhoz, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a felesleges kalcium lerakódik az érfalakon, melyek idővel elmeszesednek, így akár visszafordíthatatlan, súlyos érszűkület lehet az eredménye meggondolatlan kalcium-kúránknak.
Mire jó a K-vitamin?
A csontritkulás kialakulásának megelőzésében, illetve a tünetek enyhítésében jelentős szerepet kap a K-vitamin. Ezt a kevésbé közismert zsírban oldódó vitamint az ember és a magasabb rendű állatok bélflórája képes szintetizálni, így -bár az erős antibiotikumok jelentősen csökkenthetik a mennyiségét- aránylag ritkán okoz hiánybetegséget, ha mégis, ennek egyik tünete a csontok teherviselő képességének csökkenése, mely végeredményben csontritkuláshoz vezethet. Ezért van jelentősége a postmenopauzális csontritkulás megelőzésében a K2-vitaminnak, amelynek feladata, hogy a szervezetbe kerülő kalciumot a megfelelő helyre, azaz a csontokhoz irányítsa, egyúttal meggátolja az érfalakon történő lerakódását. Természetes formájában főleg a zöld zöldségekben található, ezeket nyersen kell fogyasztani, főzés során a hő hatására ugyanis a vitamin szerkezete károsodik. Fellelhető továbbá – a teljesség igénye nélkül – a tojásban,túróban, fermentált sajtokban, a sertés- és marhamájban, a szójában, a mézben és a zöld teában. Ha tehát csontjainkkal együtt keringési rendszerünket is biztonságban szeretnénk tudni, a kalciumot és a K2-vitamint „kart karba öltve” kell bejuttatnunk szervezetünkbe. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a kalcium D-vitamin segítségével képes maradéktalanul felszívódni. Utóbbi termelődéséhez napfényre van szükségünk, a természetes sugarakat a mesterséges fényforrások és a szolárium nem tudja pótolni.
Figyelem!
Amennyiben csontritkulásban szenvedünk, vagy elértük a veszélyeztetett életkort, jobban tesszük, ha elkerüljük a hidrogénezett zsiradékokat tartalmazó élelmiszereket, amelyek gátolják a K-vitamin felszívódását.