Brazil és angol kutatóknak sikerült bebizonyítani, hogy a brazíliai darázs (Polybia paulista) mérge hatékony a rák ellen, képes elpusztítani a tumorsejteket, ugyanakkor a jelenleg használt kemoterápiás szerekkel ellentétben, az egészségeseket egyáltalán nem károsítja. Az úgynevezett MP1 (Polybia-MP1) toxin elsősorban a leukémia, valamint a húgyhólyag- és a prosztatarák elleni küzdelemben segíthet.
A tudósok folyamatosan dolgoznak a rák ellenszerén, és bár érnek el eredményeket, a valóban hatékony gyógymód még nem áll az orvosok rendelkezésére. Ezért bír különös jelentőséggel a University of Leeds és a Universidade Estadual Paulista “Júlio de Mesquita Filho”, UNESP (São Paulo Állami Egyetem) kutatóinak a Biophysical Journal szaklapban megjelent tanulmánya, melyben arról számolnak be, hogy a brazíliai darázs (Polybia Paulista) mérge hozzájárulhat egyes rákos megbetegedések kezeléséhez.
Amikor a darázsméreg orvosság
A darázs csípése –hasonlóan a méhcsípéshez– a legtöbb embernél „csupán” fájdalmas duzzanatot okoz. Ám a második csípés során a szervezetbe jutó méreganyag miatt az emberek kis százalékánál kialakuló túlzott immunválasz akár végzetes anafilaxiás sokkhoz is vezethet. Bár allergén hatása közismert, azonban egészen mostanáig gyógyító tulajdonságairól jóval kevesebbet tudtunk. Ezen változtat a brazil és angol tudósok felfedezése, amiből kiderül, hogy a brazíliai darázs mérgében található MP1 (Polybia-MP1) el . Eznevezésű antibakteriális peptid károsítja a rákos sejtek membránját, ígéretes a leukémia-, valamint a húgyhólyagban és a prosztatában kifejlődő rák ellen.
Hogyan működik?
Laboratóriumi körülmények között sikerült kimutatni, hogy az MP1 (Polybia-MP1) a rákos sejtekben kapcsolatba lép a sejthártyát felépítő lipidekkel, ennek következményeként lukak alakulnak ki, amiken keresztül a sejtek életben maradásához elengedhetetlen anyagok, a DNS és a fehérjék egyszerűen elszivárognak.
Csak a rákos sejteket pusztítja
Ellentétben a kemoterápiás gyógyszerekkel, a darázsméreg hatóanyaga az egészséges sejteket érintetlenül hagyja. Ennek oka, hogy a sejtmembránt felépítő lipidek közül a foszfatidil-szerin (PS) és a foszfatidil-etanol-amin (PE) normális esetben a sejthártya belsejében találhatók, a rákos sejteknél viszont a sejthártya külső részére kerülnek, így könnyebben találkoznak a darázsméreg rákellenes hatóanyagával. Paul Beales, a tanulmány társszerzője szerint a sejtmembrán lipidjeit megtámadó rákellenes gyógyszerek hasznosak lehetnek a kombinált terápiák során, amikor egy időben több készítményt használnak a betegség kezelésére.