Csalánkiütés: könnyebb kezelni, ha ismerjük az okát

Önt is gyakran kínozza a csalánkiütés, de nem tudja az okát? A legtöbben így vannak ezzel, pedig könnyen előfordulhat, hogy a csalánkiütéssel szervezetünk valamilyen komolyabb betegségre hívja a figyelmet.

A csalánkiütés (urticaria) igen kellemetlen bőrbántalom, nemtől és kortól függetlenül bárkinél jelentkezhet. Kezelését nehezíti, hogy megjelenésének számtalan oka lehet, gondot akkor okoz, ha gyakran kialakul és hosszabb ideig nem fennáll. Bármi is áll a hátterében, a csalánkiütést érdemes komolyan venni, hiszen tulajdonképpen arra figyelmeztet, hogy valami nincsen rendben a testünkben. Láthatóan a bőr felső rétegén nyilvánul meg, bár fizikailag, a bőr középső rétegében felgyülemlett folyadék áll a hátterében, amit a fokozott hisztamin felszabadulás vált ki. Ez lehet allergiás reakció eredménye, de kiválthatják hisztamint tartalmazó élelmiszerek is, mint amilyen a savanyú káposzta, a paradicsom, az eper, a dió, az ananász, a mogyoró, a borok, a füstölt húsfélék és a halak. Ugyancsak ezt a hatást válthatja ki az aszpirin, az ibuprofen, az advil, és más nem szteroid gyulladáscsökkentők. A felesleges hisztamin hatására megnő az erek falának áteresztőképessége, így a szövetek közé a normálisnál nagyobb mennyiségű folyadék szivárog be, és kialakul az ödéma.

Tipikus tünetek

Talán a legkönnyebben felismerhető bőrkiütés, bár a hólyagok alakja, színes és mérete igen változatos. Vannak köztük egész apró, pár milliméter átmérőjű duzzanatok, de akár pár centiméteresek is lehetnek. Lehetnek szabályosak, mint egy szúnyogcsípés, de meghatározhatatlan alakúak is. Színük általában pirosas, vagy vöröses, és legtöbbször a felső hámréteget érinti. Ritka esetben azonban előfordulhatnak lilás árnyalatban is, ez azt jelzi, hogy véraláfutás alakult ki, mely a középső hámot is érinti. Közös bennük, hogy viszketnek, illetve a testfelület bármelyik részén megjelenhetnek.

A csalánkiütés típusai

Egyszerű csoportosítási módszer, hogy a csalánkiütés típusát a kiváltó ok alapján határozzák meg.

• Legtöbbször, valamilyen élelmiszerallergia következménye. A csalánkiütés leggyakoribb kiváltó okai a földimogyoró, a tojás, diófélék, a kivi, a tengeri halak, és a tenger gyümölcsei, főleg a páncélosok (rákok), aszalt gyümölcsök, bogyós gyümölcsök (például eper, málna), paradicsom és a tejtermékek fogyasztása. Az allergiás vagy élelmiszerek hatására megjelenő csalánkiütést sokszor kísérik emésztési panaszok, hasmenés, hasfájás és hányás, esetleg kötőhártya-gyulladás, szénanátha.

• Fizikai úton keletkező (indukált) csalánkiütések a bőrfelszínt érintő külső hatás következményei. Ide tartoznak azok a csalánkiütések, amelyek például a felhámot ért karcolások, nyomások, a napfény, a hideg, vagy a nagy meleg miatti izzadás okoznak. Indukálhatnak csalánkiütést bizonyos fémekkel való érintkezés, valamint mosószerek, kozmetikumok, illatszerek, háztartási és egyéb vegyszerek.

• Különféle rovarok csípései, harapásai (például pók, szúnyog, darázs, stb.) szintén járhatnak csalánkiütéssel.

• Gyakori, hogy a stresszre testünk csalánkiütéssel válaszol, ehhez azonban sokáig tartó, krónikus stresszhelyzetre van szükség.

• Gyógyszerek szedése is kiválthat bőrirritációt, különösen az antibiotikumok jelenthetnek veszélyt. Ezek a bélflóra rongálásával hajlamosítanak a csalánkiütésre, valamint aktiválják az immunglobulinokat (ellenanyagok), amelyek hatására fokozódik a hisztamin felszabadulása. De szintén csalánkiütést okozhatnak a cukorbetegségre szedett gyógyszerek, a különféle fájdalomcsillapítók, antibiotikumok és a görcsoldók.

• A légszennyeződés, a különféle pollenek, és a poratkák szintén elősegítik a csalánkiütés kialakulását.

• Előfordulhat fertőzés is a csalánkiütés hátterében. Ezt kiválthatják vírusok, baktériumok vagy paraziták. Sok esetben arcüreggyulladás, a Helicobacter pylori okozta gyomorfekély, a mononukleózis, A, B, C típusú májgyulladás vagy Candida-fertőzés miatt jelennek meg a kiütések.

• Külön figyelmet érdemelnek az emésztési panaszok okozta csalánkiütés, aminek hátterében nemcsak allergizáló ételek lehetnek. Sőt, sokszor a különféle ételadalékok tehetőek felelőssé érte, főként, ha huzamosabb ideig viszünk be szervezetünkbe természetellenes tartósítószereket, festékanyagokat, emulgálószereket, stb. Ezek az anyagok idővel felhalmozódnak szervezetünkben, csalánkiütést okozva. Ha ez utóbbira gyanakszunk, nem árt elvégeznünk egy alapos méregtelenítő kúrát.

Akut csalánkiütés

Általában csupán néhány órán keresztül tart, és általában egy-két napon belül elmúlik az akut csalánkiütés (urticaria acuta). Előfordulhat, hogy vándorol, azaz eltűnik az egyik bőrfelületről és szinte azonos időben, a test egy másik részén jelenik meg. A vándorló csalánkiütés főleg a kisebb gyermekeknél jelentkezik, akiknek immunrendszere, bélflórája még kevésbé fejlett, vagy betegség miatt legyengült, illetve emésztőrendszerüket jobban megterhelik az egyes élelmiszerek. Felnőttek körében az akut csalánkiütés főként allergiás reakciók velejárója, az emberek mintegy 20 százaléka megtapasztalja élete során legalább egyszer, nőknél valamivel gyakoribb, mint a férfiaknál. Akut csalánkiütés esetén tulajdonképpen semmi teendőnk nincs, hiszen pár óra alatt nyomok nélkül, magától megszűnik.

Krónikus csalánkiütés

A krónikus csalánkiütés az akuttal ellentétben több, mint hat héten keresztül rendszeresen visszatér. Ilyen az autoimmun típus, amely gyakran társul autoimmun pajzsmirigybetegséggel. Vírusok, baktériumok, gombák, paraziták miatti fertőzéseket is gyakorta kísér csalánkiütés. Nem ritka, hogy egy akut vírusfertőzéssel párhuzamosan, vagy a fertőzés lezajlását követően, jelentkeznek a bőrpanaszok. A krónikus csalánkiütés hátterében állhat gócfertőzés vagy gyógyszer intolerancia. Egy másik altípus a nem fertőzéses betegségekkel együtt jelentkező, krónikus csalánkiütés. Rendszerint belgyógyászati problémák, például epekövesség, reflux, gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség), pajzsmirigy-betegségek váltják ki.  

A fentieken kívül a krónikus csalánkiütés utalhat gócfertőzésre, lupusra, reumás ízületi gyulladásra, lisztérzékenységre vagy bélférgességre. Éppen ezért kell komolyan venni, ha tehát hosszabb ideig fennáll, mindenképpen forduljunk orvoshoz, aki elvégzi a szükséges kivizsgálásokat.

Mit mondanak a tudósok?

Tizenhat, a Helicobacter pryoli baktérium jelenléte és a csalánkiütés kialakulását vizsgáló kutatást elemeztek kínai tudósok. Az eredményekből arra a következtetésre jutottak, hogy a baktériumfertőzés kapcsolatba hozható a kiütések megjelenésével.