A porallergia civilizációs betegség, különösen a nyugati országokban elterjedt. A mikroszkópikus méretű poratka váltja ki, mely kisebb nagyobb létszámban, de minden otthonban, és zárt épületben fellelhető. Nem csupán allergiát, hanem akár súlyos asztmát is okozhat, ezért nagyon fontos, hogy amennyire lehet, megszabadítsuk otthonunkat a poratkáktól.
A pókfélék családjába tartozó poratkák –leggyakoribb a Dermatophagoides pteronissinus és a Dermatophagoides farinae– elszáradt és a levegőben szálló széklete okozza a köznyelvben porallergiának nevezett betegséget, folyamatos jelenléte azonban ennél is súlyosabb következménnyel járhat: a poratka ugyanis az asztma kialakulásáért is felelőssé tehető. Amennyiben az ágyban elszaporodnak, jelenlétük szintén összefüggésbe hozható egyes csalánkiütéses, illetve ekcémás panaszokkal. A szabad szemmel nem látható, átlagosan 200-600 µm közötti méretű állatkák organikus anyagokkal táplálkoznak, főként az ember és a háziállatok apró, lehámló bőrdarabkáit fogyasztják előszeretettel. Életük nem túl hosszú, csupán nyolc hét, ennek ellenére rendkívül szaporák: a poratka nősténye naponta egy tojást rak le. Teljesen ugyan soha nem fogunk megszabadulni tőle, azonban egy kis odafigyeléssel, és néhány kis trükkel jelentősen megtizedelhetjük a környezetünkben élő kolóniák számát.
Matracok, függönyök, padlószőnyeg
A poratkák a legtisztább lakásban is jelen vannak 1 gramm por 2 000-15 000 poratkát rejthet! És miért pont otthonainkban bújnak meg? A poratkák nem tűrik a közvetlen napfényt, de még a világosságot sem. Előszeretettel fészkelik be magukat a matracokba, párnákba, függönyökbe, a padlószőnyegbe, de a még a plüss játékokba is. Minden olyan helyre, ahol a por és egyéb, −mint például a mikroszkopikus bőrdarabkák és a hajkorpa− nagyobb mennyiségben előfordulhat. A poratka kedveli a meleg, túlfűtött és nyirkos-párás környezetet, ezért elsősorban a fűtési szezonban szaporodik el. Legjobban a húsz fok körüli, nagyjából 60-80 százalékos páratartalmú levegő esetén szaporodnak. A bőséges táplálék sem elhanyagolható tényező. Bár a poratkák főként emberi és állati elhalt hámsejtekkel táplálkoznak, szinte minden organikus maradványt elfogyasztanak, még a lakásban rejlő, sokszor észrevétlenül –például bútorok mögött, vagy a csempék fugái között− burjánzó penészgombák spóráit is.
Allergiás tünetek
A poratka okozta allergia tünetei megegyeznek a leggyakoribb légúti allergiás reakciókkal. Általában eldugult, vagy állandóan folyó orr jellemzi, mely torokviszketéssel, folyamatosan visszatérő köhögési rohamokkal párosulhat. Számos esetben az allergia áttevődhet a szemre is: ilyenkor a szemek kivörösödnek, égnek vagy viszketnek, könnyeznek, vagy enyhén váladékoznak. Természetesen a tünetek jelenléte és intenzitása függ az alany érzékenységétől, valamint a környezetében élő poratkák mennyiségétől. Kifejezetten az ágyban tanyázó poratkák számlájára írható az alvás közben vagy közvetlenül utána kialakuló csalánkiütés, valamint ekcéma. Amennyiben ezek a panaszok az ágyban töltött idővel párhuzamosan rosszabbodnak, jó eséllyel gyanakodhatunk a poratkák túlzott jelenlétére.
Csökkentsük a poratkák számát szódabikarbónával
A poratkáktól szinte lehetetlen teljesen megszabadulni, hiszen senki nem tud tökéletesen steril környezetben élni, számukat azonban jelentősen lecsökkenthetjük. Mivel legfőbb búvóhelyük a hálószoba, mindenekelőtt itt vezessünk be új rendszabályokat. A legfontosabb, hogy minél gyakrabban –legjobb, ha havonta– mossuk ki a függönyöket és az ágyneműt. Ehhez hígítsunk fel szódabikarbónát a kellő mennyiségű vízben, majd mártsuk bele a szöveteket, és hagyjuk megszáradni. A kikristályosodott szódabikarbóna a poratkák nagy részét elpusztítja. Ezután már használhatjuk a mosógépet, méghozzá a hatvan fokos programot. Még nagyobb biztonságban tudhatjuk magunkat, ha ágyneműnket évente kétszer újra cseréljük. Mivel a matracokat, párnákat nehezebb kimosni, tegyük ki őket hetente legalább egyszer közvetlen napfényre, valamint kezeljük őket eukaliptusz vagy teafa illóolajjal. Cseppentsünk egy kevés illóolajat egy nedves kendőre, és dörzsöljük át vele alaposan a matracok, és a párna belső felületét. Lehetőleg a szabad levegőn szárítsuk meg a szövetet. Alternatív megoldásként főzhetünk egy erős teafa főzetet, amit aztán egy szórófejes spriccelőbe öntünk. Legalább kéthetente fújjuk be vele matracainkat. A poratka egyik kedvenc búvóhelye a padlószőnyeg és a szőnyegek. Kezelhetjük ezeket is teafa- vagy eukaliptusz illóolajjal, azonban mindenképp biztosítsuk gyors száradásukat, megfelelő szellőzésüket. Amennyiben szőnyegeink színtartóak, beszórhatjuk −szárazon− őket egy vékony réteg szódabikarbónával. Hagyjuk állni legalább húsz percig, majd alaposan porszívózzuk ki, de ne felejtsük: a porzsákos, vagy gyűjtőtégelyes porszívók a begyűjtött allergének egy részét újra a levegőbe eresztik. Éppen ezért takarításkor használjunk HEPA filteres porszívót, vagy szárazgőzös takarítógépet.
Mit mondanak a tudósok?
A háztartásokban előforduló poratkák elpusztításának lehetőségeit vizsgálták az amerikai Wright State University kutatói. Az Annals of allergy, asthma & immunology szaklapban megjelent tanulmányukban megállapították, hogy a négy órás, megfelelő mosószerekkel végzett meleg vizes áztatással kiegészített heti rendszerességű ágyneműmosással lehet a legjobb eredményt elérni. Ezzel a módszerrel a poratkák döntő többsége elpusztítható.
Tudtad?
A poratkák a nagy hidegben elpusztulnak, ezért ha a plüss játékokat egy napra a fagyasztóba tesszük, biztosak lehetünk abban, hogy megszabadulunk a kellemetlen lakótársaktól.